FÖLDÖNKÍVÜLI ÍRÁSJELEK ÉS PIKTOGRAMOK
kis rekeszekre, fiókokra oszlott. Ezekben számos fémlemez volt, amelyek speciálisan kemény és időtálló aranyötvözetből készültek. A lemezekre vésett ékírásos szövegek és
piktogramok valamiféle üzeneteket tartalmaztak az emberiség számára.
A lemezeket sajnos a román Securitate elkobozta, viszont a rajtuk található információkat néhány szemtanúnak sikerült előbb lemásolnia és kalandos úton átjuttatnia Magyarországra. Az anyag azóta terjed kézről-kézre, s néhány csillagásznak állítólag sikerült megfejtenie az írásjeleket és ábrákat, melyek a magyarhoz nagyon közelálló nyelven készültek. Az üzenetet azóta sem hozták nyilvánosságra, de egy kis részét (töredékét) sikerült megszereznem, amit most szeretnék közzétenni. A jelek mellé írt megfejtések helyességéről vagy helytelenségéről véleményt nyilvánítani nem tudok, ahogy a velük terjedő "legendáról" sem, ezért kommentár nélkül közlöm az egészet.
Az 1. ábra a szíriuszi magyar civilizáció által használt rovásírás jeleit tartalmazza. A legenda szerint az üzenetből kiderül, hogy a Szíriusz csillagrendszert három csillag és
tizennégy bolygó alkotja. A negyedik bolygó lakott, a neve Amma. Innen költöztek át az őseink valamikor a Földre, hatalmas csillagközi szállító űrhajókkal.
A lapgazda megjegyzése: Az átköltözésről említést tesznek az Arvisúrák, az Igaz Írások is. Ezekből kiderül, hogy (2001-től visszaszámolva) 6042 évvel ezelőtt érkeztek őseink erre a bolygóra (i.e. 4041-ben). Az Arvisúrák a hunmagyar rovósámánok által készített történelmi feljegyzések, amiket máig megőriztek Székelyföldön az utókornak, s immáron egy részük letölthető az internetről, lásd a linkek között.
Kiderül továbbá, hogy a Naprendszer körüli, legközelebbi csillagrendszerek közül nem csak a Szíriuszon, hanem az Epszilon Eridanin, a Proxima Centaurin, és a 61 Cygnin is
élnek még emberszerű lények, lakott bolygókon, illetve mesterséges támaszpontokon. A Lalande és Tau Ceti rendszerekben kis szürkék, a hisz fajba tartozó humanoid lények élnek, míg a Barnard-féle Nyílcsillag és a Kapteyn-féle csillag környéke lakatlan.
Az alábbi hat ábrán olyan piktogramok láthatók, melyek különféle komplex ábrák részeként szerepeltek az aranylemezeken. Ilyen ábrákat sajnos nem sikerült szereznem, de ha valaki rendelkezik velük az olvasók közül, örömmel venném, ha eljuttatná a képeket az Eseményhorizontnak, közzététel céljából.
Az utolsó ábra azokat a szimbólumokat sorolja fel, amelyekkel az univerzumban található különféle humanoid civilizációk fejlődési szintjeit jelzik, valószínűleg a szellemi világban.
Ennek a jelsorozatnak a pontos értelméről és használatának módjáról egyelőre nem tudtam információkat szerezni.
Sajnos nagyon jellemző az ufó kutatásra, hogy az elérhető anyagok hiányosak, zavarosak és épp ezért megbízhatatlanok. Mintha senkinek nem lenne érdeke, hogy az emberiség
végre tisztán lásson ebben a nagy fontosságú kérdésben. Rengeteg a dezinformáció, a szubjektív, logikátlan vélekedés, illetve az elhallgatás, ami évtizedek óta sikeresen
akadályozza a téma pontos feltárását. Éppen ezért nem fűzök a fenti képekhez semmilyen értelmezést, elemzést, vélekedést vagy okos magyarázatot. Egyszer majd úgyis kiderül az igazság...
*********************************************
Egy időfizikailag pontos, alternatív rovás ABC ismertetése
A ROVÁSÍRÁSOK IDŐFIZIKAI JELENTÉSE
A székely rovásírás a türk típusú írásrendszerhez tartozó, ősi magyar írásrendszer, amelyet az elmúlt háromszáz évben szinte teljesen kiszorított a latin ábécé. A legtöbb feliratos, kéziratos emléke Erdély területén maradt fenn, többféle betűalakban, lásd: 1 - 2. ábrákat. Jobbról balra róják, az egyes szavakat pontokkal vagy szóközzel választva el egymástól.
Legjelentősebbnek tartott emlékei: a székelyderzsi, csíkszentmiklósi, bögözi és énlakai templomok feliratai (XV. sz. közepétől 1668-ig), a nikolsburgi rovásírásos ábécé (kézirat, XV. sz. közepe, lásd: 3. ábra), Székely Tamás konstantinápolyi feljegyzései, Szamosközi István feljegyzései és a bolognai rovásírásos naptár.
Ezek a rendkívül egyszerű betűk csupán egyenes és görbe vonalakból tevődnek össze, így könnyen megtanulható és gyorsan elvégezhető a leírásuk. Az alábbiakban néhány érdekes hasonlóságra szeretnék rámutatni, amit a rovásírásunk karakterei és az időfizikai geometriák között fedeztem fel.
*************************************************************
Legjelentősebbnek tartott emlékei: a székelyderzsi, csíkszentmiklósi, bögözi és énlakai templomok feliratai (XV. sz. közepétől 1668-ig), a nikolsburgi rovásírásos ábécé (kézirat, XV. sz. közepe, lásd: 3. ábra), Székely Tamás konstantinápolyi feljegyzései, Szamosközi István feljegyzései és a bolognai rovásírásos naptár.
Ezek a rendkívül egyszerű betűk csupán egyenes és görbe vonalakból tevődnek össze, így könnyen megtanulható és gyorsan elvégezhető a leírásuk. Az alábbiakban néhány érdekes hasonlóságra szeretnék rámutatni, amit a rovásírásunk karakterei és az időfizikai geometriák között fedeztem fel.
*************************************************************
A világon szinte minden elterjedt ábécé (a betűk felsorolása) az A-val kezdődik. Ez az első betű, a kezdet, a születés, a teremtés. Formája (a latin, görög és etruszk írásnál is) hasonló a teremtő tachion csúcsához vagy a 4-es számhoz. Az 1-es derékbatörésével is meg lehet rajzolni. Ez valószínűleg a tachion teremtési tartományát jelzi.
A B betű egy nagy X-et formáz. Utalhat a jelenpontra vagy az azon átáramló időre, homokóraszerűen: felül a jövőtér, alul a múlttér (lásd: aty jel). Érdekes, hogy a pontot a matematikában sokszor egy x-el jelöljük, azaz két egyenes metszetével, mert az jobban látszik és pontosabb helymeghatározást tesz lehetővé.
A C betű egy fölfelé mutató nyíl. Lehet haladási irány vagy tachioncsúcs.
A D, Í és GY betűk áthúzott függőleges vonalak. A D és Í esetében ez jelenthet az egyenesek által bezárt szöget, míg a GY-nél inkább egy rövid (idő) szakaszt jelöl ki a függőleges egyenesen.
Az E és ő betűk egy körívre húzott két szakaszból állnak, amelyek az origó felé mutatnak. Itt az ívhez tartozó csúcsszögnek van jelentősége, amely a betű rajzolásától függően 60-tól 120 fokig terjedhet.
Az F betű jól láthatóan a teremtési lencsét formázza, benne a hely megjelölésével, az x-el. A lencsében születik a téridő, mint az univerzum forrása, s ennek hullámterében már beszélhetünk tényleges fizikai helyről. Lásd: a Teremtési tartományok című írásban.
A G és L betűk a mozgó tachion ábrázolásai: kis háromszög, fölötte nagy háromszög.
A H és Ú betűk két szemből, frontálisan egymásba rohanó tachion kúpját ábrázolják. Fontos lépése lehet ez a teremtésnek, ha többféle változatban is belekerült az ábécébe.
A J, amely gyakorlatilag megegyezik az 1-es számmal, a tachion csúcsszögének felét mutathatja.
Érdekes kérdés, hogy miért van a K betűnek két külön alakja. A szó végére kerülő K-t egy olyan egyenesként ábrázolja, amely a két vége felé nyúlik a végtelenbe (a kampók lehetnek nyilak, mint a nikolsburgi enc jelnél). Vagy két szemberohanó tachion találkozásának pillanatát is mutathatja. A nem szóvégi, köztes K egy csúcsára állított rombusz, ami talán az oktaéder oldalnézeti képe.
A LY betű az F-hez hasonló. A magyar nyelvben mindössze egy olyan szó van, amely LY-vel kezdődik: a lyuk. Nagyon fontos dologról lehet szó, ha írásában is megkülönböztetjük a többi J betűvel kezdődőtől. Az időfizikában a lyuk vagy az a terület, amelybe belépve a teremtés elkezdődik (mandorla) vagy az időforrás pontszerű jelene, ahol az idő bújik át a jövőtéri oldalról a múlttérbe.
Az M betű, mint az A kibővítése utalhat a tachion mozgására, de a teremtési tartomány alsó és felső határára vagy a belső időközegének kettős sűrűségére is.
Az N és NY félkörívek valószínűleg azt mutatják, hogy a térforrásban körbemásolódó tachionok előtt fél fordulatonként látszik felvillanni a múltba és a teremtményekhez vezető időszál rendszer. A fél ciklusidő egyébként utalhat a nap felére is, mert minden nap egy fél napig süt a Nap.
Az Ó betű a kanyarodó tachion palástjának, alkotójának külső szélét jelölheti, illetve a megtett utat, hasonlóan az ő-höz.
A P, mint a J fokozása gyors, sebes mozgást idéz és egyben szakaszosságot is a kiáradásban.
Az R, CS és Z lehetséges jelentései még nem tisztázottak, pontosabban megfejtésre várnak. Itt jól láthatóan két párhuzamos rendszer kerül összekapcsolásra, ami nagyon fontos lehet, ha három fokozatban három betűt is kapott.
Az S alul nyitott kúpja a teremtő tachion feneketlen mélységekbe nyúló múltterét szimbolizálja, míg az SZ betű (hasonlóan a latin i-hez) az időszálat jelenti. Ne feledjük, hogy az i-re fel kell tenni a pontot ahhoz, hogy kész legyen!
A T az oldalirányú (kétfelé) elágazás jele, hasonlóan a ZS-hez, amely a háromfelé való szétválást mutatja. Ez akkor következik be, amikor a saját múltjába lépő tachion jelenforrása két különböző múltbeli pillanatában látja meg önmagát. Lásd: Az időszálak szerkezete című írásban.
A TY (Aty = Atya) jelünk a teremtő Atya geometriáját mutatja, a múlt és jövőtéri oldalra egyaránt berajzolva az időszálat is.
Az ű betű szintén két tachion egymással szemben, hasonlóan a H-hoz.
A V jelentése még bizonytalan, ez formailag azonos az M betűvel. Utalhat esetleg behatolásra valamely közegbe a nikolsburgi ev jel kettős ék alakja miatt.
Az Ú betűnek a nikolsburgi ábécében létező alakja (us) szintén a teremtési lencsét formázza, hasonlóan az emp-hez.
Az est jel a tachion kúpjába behatoló másik forrás idővonalával szintén félreérthetetlen.
A B betű egy nagy X-et formáz. Utalhat a jelenpontra vagy az azon átáramló időre, homokóraszerűen: felül a jövőtér, alul a múlttér (lásd: aty jel). Érdekes, hogy a pontot a matematikában sokszor egy x-el jelöljük, azaz két egyenes metszetével, mert az jobban látszik és pontosabb helymeghatározást tesz lehetővé.
A C betű egy fölfelé mutató nyíl. Lehet haladási irány vagy tachioncsúcs.
A D, Í és GY betűk áthúzott függőleges vonalak. A D és Í esetében ez jelenthet az egyenesek által bezárt szöget, míg a GY-nél inkább egy rövid (idő) szakaszt jelöl ki a függőleges egyenesen.
Az E és ő betűk egy körívre húzott két szakaszból állnak, amelyek az origó felé mutatnak. Itt az ívhez tartozó csúcsszögnek van jelentősége, amely a betű rajzolásától függően 60-tól 120 fokig terjedhet.
Az F betű jól láthatóan a teremtési lencsét formázza, benne a hely megjelölésével, az x-el. A lencsében születik a téridő, mint az univerzum forrása, s ennek hullámterében már beszélhetünk tényleges fizikai helyről. Lásd: a Teremtési tartományok című írásban.
A G és L betűk a mozgó tachion ábrázolásai: kis háromszög, fölötte nagy háromszög.
A H és Ú betűk két szemből, frontálisan egymásba rohanó tachion kúpját ábrázolják. Fontos lépése lehet ez a teremtésnek, ha többféle változatban is belekerült az ábécébe.
A J, amely gyakorlatilag megegyezik az 1-es számmal, a tachion csúcsszögének felét mutathatja.
Érdekes kérdés, hogy miért van a K betűnek két külön alakja. A szó végére kerülő K-t egy olyan egyenesként ábrázolja, amely a két vége felé nyúlik a végtelenbe (a kampók lehetnek nyilak, mint a nikolsburgi enc jelnél). Vagy két szemberohanó tachion találkozásának pillanatát is mutathatja. A nem szóvégi, köztes K egy csúcsára állított rombusz, ami talán az oktaéder oldalnézeti képe.
A LY betű az F-hez hasonló. A magyar nyelvben mindössze egy olyan szó van, amely LY-vel kezdődik: a lyuk. Nagyon fontos dologról lehet szó, ha írásában is megkülönböztetjük a többi J betűvel kezdődőtől. Az időfizikában a lyuk vagy az a terület, amelybe belépve a teremtés elkezdődik (mandorla) vagy az időforrás pontszerű jelene, ahol az idő bújik át a jövőtéri oldalról a múlttérbe.
Az M betű, mint az A kibővítése utalhat a tachion mozgására, de a teremtési tartomány alsó és felső határára vagy a belső időközegének kettős sűrűségére is.
Az N és NY félkörívek valószínűleg azt mutatják, hogy a térforrásban körbemásolódó tachionok előtt fél fordulatonként látszik felvillanni a múltba és a teremtményekhez vezető időszál rendszer. A fél ciklusidő egyébként utalhat a nap felére is, mert minden nap egy fél napig süt a Nap.
Az Ó betű a kanyarodó tachion palástjának, alkotójának külső szélét jelölheti, illetve a megtett utat, hasonlóan az ő-höz.
A P, mint a J fokozása gyors, sebes mozgást idéz és egyben szakaszosságot is a kiáradásban.
Az R, CS és Z lehetséges jelentései még nem tisztázottak, pontosabban megfejtésre várnak. Itt jól láthatóan két párhuzamos rendszer kerül összekapcsolásra, ami nagyon fontos lehet, ha három fokozatban három betűt is kapott.
Az S alul nyitott kúpja a teremtő tachion feneketlen mélységekbe nyúló múltterét szimbolizálja, míg az SZ betű (hasonlóan a latin i-hez) az időszálat jelenti. Ne feledjük, hogy az i-re fel kell tenni a pontot ahhoz, hogy kész legyen!
A T az oldalirányú (kétfelé) elágazás jele, hasonlóan a ZS-hez, amely a háromfelé való szétválást mutatja. Ez akkor következik be, amikor a saját múltjába lépő tachion jelenforrása két különböző múltbeli pillanatában látja meg önmagát. Lásd: Az időszálak szerkezete című írásban.
A TY (Aty = Atya) jelünk a teremtő Atya geometriáját mutatja, a múlt és jövőtéri oldalra egyaránt berajzolva az időszálat is.
Az ű betű szintén két tachion egymással szemben, hasonlóan a H-hoz.
A V jelentése még bizonytalan, ez formailag azonos az M betűvel. Utalhat esetleg behatolásra valamely közegbe a nikolsburgi ev jel kettős ék alakja miatt.
Az Ú betűnek a nikolsburgi ábécében létező alakja (us) szintén a teremtési lencsét formázza, hasonlóan az emp-hez.
Az est jel a tachion kúpjába behatoló másik forrás idővonalával szintén félreérthetetlen.
Vonalakkal úgy lehet a legegyszerűbben átadni információt, ha azt szögekbe kódoljuk. A szög egyben utal a hozzá tartozó sebességre, illetve haladási irányra is. A görbék az ívek, fordulatok és ezekhez tartozó szögek ábrázolására alkalmasak.
A magyar (hun, szkíta) mondák és népmesék, néprajzi motívumok elemzése az elmúlt évtizedekben világossá tette, hogy őseink valamikor pontos információkkal rendelkeztek a teremtés alapvető titkairól, paramétereiről. Ez a tudás szerencsénkre csak elfelejtődött, de nem veszett el. Máig ott él az ábrázolásainkban, formavilágunkban, nyelvünkben, építészetünkben. Csak most kezdjük el újra felfedezni és megérteni ezt az évezredek viharain keresztül átmentett bölcsességet, amely közelebb fog vinni bennünket önmagunk és az egész világ megismeréséhez.
A magyar (hun, szkíta) mondák és népmesék, néprajzi motívumok elemzése az elmúlt évtizedekben világossá tette, hogy őseink valamikor pontos információkkal rendelkeztek a teremtés alapvető titkairól, paramétereiről. Ez a tudás szerencsénkre csak elfelejtődött, de nem veszett el. Máig ott él az ábrázolásainkban, formavilágunkban, nyelvünkben, építészetünkben. Csak most kezdjük el újra felfedezni és megérteni ezt az évezredek viharain keresztül átmentett bölcsességet, amely közelebb fog vinni bennünket önmagunk és az egész világ megismeréséhez.
Jelenlegi tudásunk szerint a hunok írásbelisége sok százezer éves múltra tekinthet vissza, s ezzel a Földön ma ismert legrégebbi írásnak számít. Karakterkészlete lényegében nem a Földön alakult ki. Ezt is - mint a nyelvünket és a kultúránk számos alapelemét, szimbólumát - úgy hoztuk magunkkal távoli csillagrendszerekből, magasabb dimenzióvilágokból az elmúlt évezredek során. Nagy tudás és ősi bölcsesség rejtőzik benne, aminek ezoterikus titkait érdemes kutatni és megőrizni.
A hun (szkíta, magyar) rovásírás karaktereinek (teremtésfilozófiai) vizsgálata közben ugyanakkor felmerült bennünk, hogy lehetne ennél pontosabb betűkészletet is csinálni. A pontosság alatt igen sok, sajátos szempont figyelembe vételét értjük.
Jelenleg úgy tudjuk, a hun rováskaraktereket legutóbb (az Arvisúrák szerint) Agaba fősámán reformálta meg csaknem 5000 évvel ezelőtt, egy még régebbi, Ataiszon és más csillagrendszerekben használt ABC alapján, egységesítve őket egész Eurázsiában. Azóta több helyileg használt verziója terjedt el, de lényegében megőrizte felépítését a legtöbb betűjében. Viszont számos olyan probléma (hiányosság) is felvetődött a karakterek jelentése kapcsán, amik miatt szükségesnek láttuk, hogy (isteni sugallatra) egy alternatív írást dolgozzunk ki a legújabb időfizikai, teremtésfilozófiai és kozmológiai tudásunk fényében.
A nemzet (fizikailag és kulturálisan is) élőlény, ami állandóan változik és fejlődik. Vele változik a nyelv, amit valamekkora késedelemmel követ az írás és a nyelvtan. Ez többnyire spontán folyamat és nem szándékos nyelvújítás következménye, ezért tud meggyökeresedni. Az élő rendszerek nem szeretik a rájuk erőszakolt (akadémiai) szabályokat, mivel önszerveződő tulajdonságuknál fogva maguk alkotják meg kereteiket. Az évezredek során természetesen állandóan felmerül bizonyos szintű információs erózió, felejtés és leromlás, de amíg a rendszer gyökerei sértetlenek, később bármikor újra generálható belőlük az egész struktúra. Csupán a "generátor elemet", a keltési szabályt kell ismerni hozzá.
2. AZ ÍRÁSKÉP KIALAKÍTÁSÁNAK SZABÁLYAI
Egy írás jól és könnyen használhatóságához meg kell fogalmaznunk a vele szemben támasztott elvárásainkat, igényeinket. Az alábbiakban ezeket az irányelveket soroljuk fel, amiket az új karakterek kialakításakor igyekeztünk figyelembe venni.
2.1. Rögzíthetőség.
Attól függően, mivel és mire írunk, eltérő betűket célszerű alkalmazni. Lássunk néhány példát. A
A kínai képírás (fogalomírás) komoly hátránya a jelek hatalmas száma mellett, hogy bonyolultak és sokág tart egy piktogram papírra vetése. A mi számunkra azonban az írás nem művészet (kalligráfia), hanem adatrögzítés, gyorsan, egyszerűen, hatékonyan, könnyen és tisztán felismerhetően. A zsidó, görög, cirill és arab írásjelek szintén papiruszra vannak kitalálva, ezért máig méltó versenytársai a latin betűknek.
A szíriuszi ABC viszont érdekes módon csupa szöglet, mintha folyadékkristályos kijelzőre vagy monitorra optimalizáltan fejlesztették volna ki. Ez a felismerés előreveti a technikai fejlődés íráskép módosító szerepét, amit mindenképpen figyelembe kell vennünk a jövőben. A mai földi írások emberi kéz központúak, míg a szíriuszi valószínűleg számítástechnika központú. Ha egy civilizáció teljesen gépesíti az adatrögzítés folyamatát, elvileg lehetősége nyílik megszabadulni a jól kézre álló írásjelektől, hogy helyettük praktikusabb betűket alakítson ki (az új szempontok figyelembe vételével). Az Amerikai Egyesült Államokban ez a folyamat már meg is kezdődött az elmúlt években, mivel egyre több általános iskolában hagyják el a tananyagból a kézírás oktatását. Helyette a fiataloknak a gépírást kell megtanulniuk, így sokan később sem tanulnak meg rendesen folyóírással írni (még a nevüket is nyomtatott betűkkel írják le).
Amennyiben a földi emberiség ismét űrutazó, csillagközi társadalommá válik, amelynek fejlett számítástechnikája van, az írásunk zöme képernyőkön fog a számunkra megjelenni, illetve nyomtatott papír és egyéb felületeken. A kézzel való írás jelentősége nyilván erősen csökkenni fog (ez már ma is megfigyelhető
2.2Felismerhetőség
A rögzített információkat gyorsan és könnyen kell tudnia értelmezni az olvasójának. Ez a szem, az idegrendszer és a lélek összehangolt munkájával történik az emberben. Fejlettebb idegen fajoknál elképzelhető, hogy a látószerv sokszor kimarad a folyamatból, amennyiben telepatikusan, gondolatok formájában küldik át egymásnak a betűket, piktogramokat, lélektől lélekig.
Az egyes betűk megkülönböztetése a formai egyediség felismerésével történik, tehát pl. az "Á" betű abban különbözik az "A" betűtől, hogy a tetején van egy kis vessző. Vulgáris példával élve: nem mindegy, hogy szárnyalás vagy szarnyalás.
Ha a karaktereket eltorzítjuk (kézzel csúnyán rajzolt, hiányos, túl kicsi, dőlt, kövér, nyújtott, stb.) vagy az írás hordozófelülete nem kellően kontrasztos (szennyezett, sérült, zavaró háttérmintás, stb.), akkor is felismerhetőnek kell a szövegnek maradnia. Pontosan annyira, hogy belőle egyértelműen kihámozható legyen az információ.
Ebből a szempontból a latin betűk elég rosszul állnak, mert sok hasonló karaktert tartalmaznak (csak pontban és vesszőben különböznek). Ilyenek az összes magánhangzóink: a, á, e, é, i, í, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű. A mássalhangzóknál könnyebb a helyzet.
A felismerhetőség szempontjából vizsgálva a betűket nem jó, ha túl sokféle van belőlük, túl bonyolult formájúak, aprólékos részletekkel rendelkezők, illetve túlságosan hasonlítanak egymásra. A nemzetközi fonetikus írás a gyakorlatban már jól bevált (bár nem a legjobb) módszer, ahol
Az egy hangzóhoz több betű (j, ly vagy v, w) vagy több hangzóhoz egy betű (angol magánhangzók) alkalmazása sok problémával jár, ezért ezt okosabb mellőzni. A j és ly betűk használatának oka a magyarban még nem teljesen tisztázott (valószínűleg régen eltérően ejtették őket: j és lj), ezért ezzel később még foglalkoznunk kell.
A rögzíthetőséget is figyelembe véve célszerűnek látszik az alábbi elemekből felépíteni az ABC-nk betűit: vonal, vessző, kör, ív. A pont túl kicsi, ezért használatát okosabb az írásjelekre korlátozni, amik a szöveg értelmi jelentése szempontjából másodlagos jelentőségűek. Mivel nem fára és kőbe kell vésnünk (most és a jövőben remélhetőleg), nyugodtan használhatunk íveket (görbéket) is, nem szükséges őket szögletesíteni. Ezekből az elemekből sokféle darabszámú, dőlésszögű és egymást metsző alakzatot lehet konstruálni. Ugyanazon alakzat többször is felhasználható, ha 90 vagy 180 fokkal elforgatjuk, esetleg tengelyesen tükrözzük, mert a szöveg írási iránya automatikusan meghatározza a fent és lent irányát a szöveghordozón.
2.3. Információtartalom.
Amennyiben minden karakterhez hozzárendelünk egy sokatmondó, ezoterikus jelentést is, például a teremtés fontos geometriai lépéseinek megfelelően alakítjuk ki a betűket, akkor ezzel idézzük és őrizzük az egyetemes tudást az írásképünkbe rejtve. Ráadásul sok generáció számára előre rögzítjük, konzerváljuk a karakterek formáját, megakadályozva, hogy az utódaink állandóan megváltoztatgassák őket, kényük-kedvük szerint. Ha mindenki tudja, hogy az egyes betűket azért kell úgy írni (és nem lehet máshogy), mert az ezt meg azt jelenti, akkor kitartanak majd mellette, hisz tudják, hogy az írásuk szakrális titkokat őriz és ezért szent (nem csupán praktikus).
3. AZ ÚJ ABC KARAKTEREI
Régen rovásírást használtunk, amivel jól lehetett fába,
Az alábbiakban végigmegyünk az egyes betűkön, és tömören indokoljuk őket formailag, logikailag, hogy melyik mit jelent. Minden betűhöz hozzárendelünk találó módon egy-egy szót is, ami az adott betűvel kezdődik és segíti a karakter filozófiai szintű megértését. Az új rovás ABC karaktereit az 1. ábra tartalmazza.
2. "Á". Új karakter. Szintén a Teremtő tachion, de függőleges vonallal a belsejében, ami a keltő forrás által maga után húzott primér időszálat jelképezi és egyben mutatja a mozgásának irányát. Á = Áramlás.
3. "B". Megmaradt a hun rovás "B" betűjének (latin "X" betű). Egy nagy X, ami két egyenes metszéspontja és az időforrás helyét jelzi. A Bindu (létező) rajzának közepén (ahol a két lemniszkáta találkozik) egy ilyen X alakzat látható. B = Bindu.
4. "C". Megmaradt a hun rovás "C" betűjének. Egy fölfelé mutató nyíl, ami jelzi számunkra, hogy a felettes létező (Aki
5. "CS". Megmaradt a hun rovás "CS" betűjének. Két függőleges, párhuzamos egyenest ferdén összekötő két vonal. Kettős kapcsolat, ami egyrészt jelzi a téridőnk 4 dimenziós jellegét (4 vonal), másrészt a rétegezettségét, csíkozódását (esszencia és olaj felváltva). CS = Csík.
6. "D". Megmaradt a latin "D" betűnek. Félkör, valaminek a fele. A megnyilvánuló világ duális, poláris, semmi sem egész és teljes benne. Aki páratlan, az fél (1/2). A délkör (meridián, hosszúsági kör) mint a gömb kerülete megfelezi a gömböt. D = Délkör.
7. "DZ". Új karakter. Négyzet, belerajzolva a bal alsó sarkot a jobb felső sarokkal összekötő átló. Ez a fotinó (fénykvantum) kockájának síkmetszete. A fény, ami
8. "DZS". Megmaradt a latin "G" betűnek, kis módosítással. Az angolok (a magyarságtól évezrede leszakadt távoli rokonaink) máig dzs-nek ejtik a g betűt! A G vízszintes vonalát egészen a körív középpontjáig be kell húzni. Ez egy bentről kifelé haladva jobbra csavarodó egyszeres spirálvonal képe, ami a téridő, a szent szellet (szellem). DZS = Dzsinn.
9. "E". Megmaradt a hun rovás "E" betűjének. Körív és az azt metsző két vonalka, amik az ívhez tartozó központi szöget mutatják. Az "E" betű akkor ábrázolt pontosan, ha a szög 60 fokos, tehát a kör hatoda. Körzővel könnyen szerkeszthető és utal a mindenható síkhatszögére. E = Egységív.
10. "É". Új karakter. Körív és a hozzá tartozó sugár vonala. A kör, illetve a gömb két legfontosabb alkotója (amivel ábrázolhatók) a sugár és a körív (illetve felület). Ahol a sugárvonal érinti a körívet, oda lehet érintőt és normálist szerkeszteni. Amikor az időforrások megérintik az eseményhorizontot, normálisan mindig sugárirányú taszításba ütköznek. É = Érintő.
11. "F". Új karakter. Vízkereszt a körben, más néven szerencsekerék kereszt vagy világkerék. A forrás szimbóluma, ami Jézus (Fiú) feje körül látható sok szentképen. F = Fiú, Forrás, Fej.
12. "G". Megmaradt a hun rovás "G" betűjének. Tachion, benne a jobb szárat érintő és a ballal párhuzamos vonallal. Ez jelzi a kúpba való helyes belépési szöget, aminek síkja ebben az esetben egy parabolát (görbét) metsz ki a kúp (alkotó) palástjából. Ez generálja a teremtést (genezist). G = Generátor, Genezis, Görbe.
13. "GY". Megmaradt a hun rovás "GY" betűjének. Függőleges egyenesen két kis keresztvonal, közel egymáshoz, amik egy rövid szakaszt jelölnek ki. Ez a véges tartomány meghatározása a végtelen időegyenesen (időszálon), a folytonosság kvantálása, (diszkrét) részekre szabdalása. Egy kis rész kiemelése a nagy egészből, mint a gyermek születése. GY = Gyermek.
14. "H". Megmaradt a hun rovás "H" betűjének. Két szemből egymásba szaladó tachion ábrája. A teremtés a metszetükben zajlik (az ahun-ban és az ehun-ban). H = Hun.
15. "I". Megmaradt a hun rovás "I" betűjének. Függőleges egyenesen kis ferde keresztvonal, ami egy pontot jelöl. Ez a jelen kijelölése, aki az Isten. I = Isten.
16. "Í". Új karakter, némileg hasonló a görög phi betűhöz. Függőleges egyenesen keresztben fekvő nyolcas (lemniszkáta), Mandu alakzat. A megnyilvánulatlan, valamint az időforrás forgástengelye. A lét kezdete. Í = Íge.
17. "J". Új karakter. Sisak, jobbra dőlő egyenessel a tetején. A jobbra kanyarodó tachion eseményvonala. J = Jobb.
18. "K". Megmaradt a hun rovás "K" betűjének. Csúcsára állított négyzet, mint a kártyában a káró jel (ká róvás!). Két tachion közös hullámterének metszete. A "H" betű párja, mert a többi mássalhangzótól eltérően ezeket 'á' magánhangzóval ejtjük: 'há' és 'ká'. Itt külön ki van emelve a tachionok metszete, a lényeg. Ebben a tartományban van a káosz, ahol a teremtés eseményei történnek. K = Káosz.
19. "L". Megmaradt a hun rovás "L" betűjének. Tachion két párhuzamos vonallal, a "G" betű párja. Ez a Teremtő tachion visszakanyarodásakor ajánlott teremtési zónát adja meg, ahová a forrásnak érdemes belépnie. Ha ez sikerül, akkor a forrás látni fogja önnön mását. L = Látomás.
20. "LY". Megmaradt a hun rovás "LY" betűjének. Álló mandorla (mandula) alakú jel, benne kis x-szel. Ez a teremtési tartomány a tachionon belül, ahol az univerzum ("x") található. Formailag analóg a női nemiszervvel, a "lyukkal". A magyarban egyetlen szó kezdődik vele, a lyuk (kis nyílás). Ez a "lyuk" a régi hun (Anyahita) rovásírásban körbe rakott x-szel szerepel. Ebben az esetben magát az időforrást jelzi, a Mandut felülnézetből. LY = Lyuk.
21. "M". Megmaradt a latin "M" betűnek. Két tachion egy tőről fakadva elágazik, balra és jobbra szétszaladva. Ez a kettős felhasadás, a másolatok keletkezési folyamata. M = Másolódás.
22. "N". Megmaradt a latin "N" betűnek. Két tachion szemből találkozik, éppen érintve egymást. Ezután mindkettő egy-egy Életfát kezd el kelteni a másikban, amik sokáig növekednek utána, az univerzumokat keltve. N = Növény.
23. "NY". Új karakter. Vízszintes egyenesen két kis keresztvonal hosszú szakaszt jelöl ki. Ez hasonlít a "GY" betű képéhez, csak 90 fokkal elfordítva. Viszont a kijelölt szakasz hosszabb. A két jel így együtt a rövid és hosszú szakasszal az időszál univerzumban működő szálirányú modulációra utal, ami az információ terjedés leggyorsabb módja. A szakasz nyúlik és rövidül.NY = Nyúlás.
24. "O". Új karakter. Lefelé mutató nyíl, a "C" betű párja. A forrástól távolodva (ami fönt van) a doppler hatás miatt megritkulva érnek el minket az időhullámok, ezért mintegy elméllyül a zengése. Az 'o' hang pedig mély zengésű. Az angolban: out = ki (ó-út!). Az okforrásból árad kifelé az okosság (okozat). O = Okos.
25. "Ó". Új karakter. Nagy körben kis kör. Az állóvíz hullámtere, a kiterjedés, kiáradás és növekedés szimbóluma. A betű önálló jelentése: ódon, régi, öreg (ó-don = öregúr!). Ilyen az okforrás hullámtere, az Öregidő Istené, aki nem csak öreg, hanem hatalmas méretű is. Ő a kezdet és a vég (Omega). Ó = Ódon.
26. "Ö". Új karakter. Két tachion szemből találkozik, éppen érintve egymást. Ez az "Ü" betű 90 fokkal elfordított változata. Jelentése az "Ü" és "N" betűkkel együtt a téridő tulajdonságaira utal. Az "Ü" jelzi a forgást, amitől a szerinó önálló, önfenntartó lesz. Ö = Önálló.
27. "Ő". Új karakter. Tachionkúp, tetején vízszintes keresztvonallal. Ez jelzi az őskáosznak, minden VIZeknek a határát, szélét. Egyben ábrázolja azon tachiont, ami már kint van az óperenciás (ober-ens = felsőbb létező!) VÍZből, az üveghegyen (átlátszó, mert transzcendens időből van!) is túl. Ez a minden létező határa, ahová csak az okforrások juthatnak el. Ő = Ős.
28. "P". Megmaradt a latin "P" betűnek. Az időhurok, a visszakanyarodás szent pillanata, amikor a téridő, tehát lényegében az általunk ismert szabályozott áramlású idő megszületik. P = Pillanat.
29. "R". Megmaradt a hun rovás "R" betűjének. Két párhuzamos egyenes közti ferde összekötő vonal. Az egyszerű kapcsolat két létező idővonal között, a kezdeti kölcsönhatás jele. A három vonal utal a triász univerzumra is, illetve a két téridő (diász) közti átjáróra (régi nevén: sicut, azaz sík-út), ahol egy síkfelületen ide-oda elcsúszkáló ponton keresztül járnak oda-vissza a keltő források, újragenerálva a dimenzióvilágokat. Angolul a remake (rimék, remek) újra csináltat jelent. R = Remek.
30. "S". Megmaradt a hun rovás "S" betűjének. Egyszerű üres tachionkúp. Itt csak a szárak által bezárt szöget ismétli meg a betű, jelezve, hogy ez fontos, mivel ehhez tartozik egy sebesség érték. Az "S" betű csúcsszöge lehet kisebb vagy nagyobb is az "A" betűjénél, mert két teremtési szög van, a téridőé és a fotinóé. A kérdés csak az, pontosan mennyi a fotinó tachionjának csúcsszöge? Ezt még nem tudjuk pontosan (mely tartományba esik). S = Sebesség.
31. "SZ". Megmaradt a latin "S" betűnek. Angolul az s-t sz-nek ejtik. Az S betű egy kettős spirál, bentről kifelé jobbra forgó, amilyet a körpályán haladó tachion kelt maga köré. Ez a szél, a szó, a szellem, a szabadság, a szerinó és a téresszencia geometriája. SZ = Szellem.
32. "T". Megmaradt a latin "T" betűnek. A függőleges időszál felső végét keresztvonal zárja le, a tetőpont, a szál vége. A csúcs, ahonnan nem lehet följebb menni. T = Tetőpont.
33. "TY". Megmaradt a hun rovás "TY" betűjének. Nagy X betű, a felső és alsó részén két függőleges vonalkával, amik nem érnek össze az X középpontjával. Középen van a jelen, felül a jövő, alul a múlt (mint egy homokóra). A két vonal az időszálak, amik azért nem kötődnek a jelenhez, mert az túl gyorsan halad, s lehagyja a múltját. Így a tachion fejbuboréka elkülönül a toronyzónájától. A rendszer alul-felül nyitott, tehát végtelen. Érdekes párhuzam, hogy ez a rendszer szüli a világtojást, mint valami tyúk. A magyar nyelvben egyetlen szavunk kezdődik ty-vel, a tyúk (madár, szárnyas, repülő lény). Ez a betű az időforrás oldalmetszetét formázza, így a ly betűnek logikai párja. TY = Tyúk.
34. "U". Megmaradt a latin "U" betűnek. A visszakanyarodás, megfordulás jele, bal felé, mivel az előre haladva kanyarodás jobbra van, ez pedig a vissza kanyarodás (ellenkezőleg). Visszafordulni akkor szoktunk (valamihez), ha meggondoltuk magunkat (valami után). U = Utána.
35. "Ú". Megmaradt a hun rovás "Ú" betűjének. Két háromszög közös csúccsal, másképpen egy nagy X, két oldalán függőleges vonalakkal lezárva. A "TY" betű logikai párja, csak 90 fokkal elfordítva és belső vonalak nélkül, a két végén zárt múlt és jövő térrel. A teremtmények múlttere és jövőtere zárt és véges, mert halandóak. Ugyanakkor logikai párja az "F" betűnek is, a Fiúnak (teremtmény) vagy Forrásnak, mert az "Ú" is a forrást jelöli, csak oldalnézetből. A teremtmények azok, akik a Teremtő számára új információkat jelentenek, újdonságot. Ú = Újdonság.
36. "Ü". Új karakter, egy fordított latin "N" betű. Két tachion szemből találkozik, éppen érintve egymást. Az "N" betű tükörszimmetrikus párja, mivel a téridőből kétféle van: tér és antitér. Ebből lesz elforgatással az "Ö" betű. A tér önmagában még üres, nincs benne semmi, ez csak a hely. Ü = Üresség.
37. "Ű". Új karakter, egy fordított latin "T" betű. A létrendszer talppontja, alapja (amire támaszkodik a létezés) a végtelen űrben van. A létezés időszála lefelé az űrbe vezet. Ű = Űr.
38. "V". Megmaradt a latin "V" betűnek. A lefelé haladó (szűkülő) üres tachionkúp, az "S" betű párja. Szintén szöget lehet vele kódolni, nem feltétlenül ugyanazt, mint az "S"-sel és az "A"-val. A lefelé haladó tachion ugyanolyan, mint a felfelé haladó, az irányok egyaránt a végtelenbe vezetnek. V = Végtelen.
39. "Z". Megmaradt a hun rovás "Z" betűjének. Két párhuzamos egyenes közti három ferde vonal, a háromszoros erősségű kapcsolat jele. Az öt vonal együtt jelzi, hogy a téridőben öt egymással párhuzamos világ létezik, és ezek erősen (elválaszthatatlanul) kötődnek egymáshoz, közös égzengésben (ez a szférák zenéje). Z = Zengés.
40. "ZS". Megmaradt a hun rovás "ZS" betűjének. Függőleges vonal, két elágazással, mint egy felfelé álló háromhegyű villa. Ez a hármas időelágazás jele, mint a kereszszárú kereszt (liliomos kereszt, kopt kereszt, stb.) vagy a tulipán szimbóluma, melyek egy tőről fakadnak (minden információs zaj, sokaság a rendszerben). ZS = Zsongás.
Összefoglalva: a latin ABC-ből átvettünk: 10 betűt, a régi hun rovásból: 17 betűt, új betűk: 13 db. Összesen: 40 karakter. Erről az arányról később még szót fogok ejteni.
4. A KARAKTEREK CSOPORTOSÍTÁSA
A 40 hangzónkhoz rendelt 40 betű a teremtésfilozófiai jelentése alapján a következőképp csoportosítható.:
1. Énok betűk - egyedi formájú, magányos jelek. 10 db az okforrások tiszteletére (b, d, dz, j, m, ó, ő, p, u, zs).
2. Kerub betűk - formailag párba állítható jelek. 24 db, azaz 12 pár a kerubok, a vének tiszteletére (a és á, c és o, e és é, g és l, i és í, h és k, f és ly, gy és ny, s és v, t és ű, ty és ú, dzs és sz). Logikailag (másodlagos párosítási szempontból) párba állítható még az f és ú, valamint a ly és ty is, lásd fentebb.
3. Szerán betűk - két hármas csoportot alkotó jelek. 6 db a Mindenható térszerán forráshelyeinek, szimmetriarendszerének tiszteletére, amit két háromszöggel (hatágú csillaggal) szoktunk lerajzolni (n és ü és ö, r és cs és z).
Az új rovás karaktereit csoportosítva lásd a 2. ábrán.
Az írásunk irányát célszerűnek látszik meghagyni balról jobbra és fentről lefelé vezetettnek, mint a latin írásnál. Főként azért, mert a jobbos forgás iránya balról jobbra történik, és mert az emberek többsége jobb kezes lévén így láthatja, mit írt le addig, ahogy az időforrások is látják a múltjukat, amiben haladnak a ciklikus rendszerükben.
Fontos változás, hogy nincs szükség külön kis és nagy betűkre, valamint nyomtatott és kézzel írott formára, mint a latin írásnál, mert ezek csak fölöslegesen bonyolítanák a dolgunkat. Így nem lép fel az a probléma sem, hogy mit írjunk kis és nagy betűvel. Bőven elég egyféle karaktersorozatot megtanulni. A betűkből természetesen készíthetünk többféle típust a nyomtatáshoz, számítógépekhez (betűfontok), pl.: egyszerű, rögzített szélességű, karcsú, zömök, talpas, cirádás, cikornyás, kecses, vésett, körvonalas, antik, árnyékos, stb.
A szövegben használt írásjelek szintén maradhatnak (szóköz, pont, vessző, pontosvessző, három pont, kettőspont, kötőjel, idézőjel, kérdőjel, felkiáltójel), de ki kell bővíteni őket két újjal. Célszerűnek látszik (az egyértelműség miatt) külön jelet használni a felszólító mondat és az óhajtó mondat végén. Így lesz felszólítójel: pont fölé kis sisak, és óhajtójel: pont fölé vízszintes hullámvonal.
A szöveg kiemelésére (betűstílus) például nyomtatásnál, képernyős megjelenítésnél használható a félkövér, aláhúzott és más színű változat, de a dőlt betűset nem szabad alkalmazni (meg kell szüntetni), mert az torzítja a jeleket, megváltoztatva a formájukat, és ezzel az információtartalmukat, főként a vonalak által bezárt szögeket.
A számok maradjanak az eddig használtak (a 10-es számrendszerrel), a régi rovásírásos számokat nem célszerű visszahozni, ellenben a számok kis módosítással használandók. A nullát át kell húzni egy ferde vonallal, az egyesnek talpa van, a hármas felső része szögletes, nem kerek, a négyes nyitott, a hetes szárát át kell húzni egyenes vonallal és a tetejét hullámvonallal kell rajzolni. Ezzel egy korábbi írásunkban (A teremtés számai, 2004) már részletesen foglalkoztunk.
6. AZ ABC ÚJ SORRENDJE
Az ABC lista betűsorrendjét a karakterek időfizikai jelentésének megfelelően jó lenne megváltoztatni, új sorba rakni. Úgy, ahogy azok a teremtésben logikailag következnek egymás után. Erre egy lehetséges javaslat a következő (ÁBJ az ABC helyett!).: A, Á, B, J, D, P, I, Í, LY, V, M, N, DZS, SZ, ZS, F, S, G, L, H, K, DZ, E, É, GY, NY, U, Ú, TY, Ü, Ű, T, Ö, Ő, R, CS, Z, C, O, Ó. Lásd a 3. ábrát.:
A betűkhöz korábban hozzárendelt szavak a latin ABC sorrendjében nem igazán adnak értelmes mondatokat.: Atya, Áramlás, Bindu, Cél, Csík, Délkör, Leledző, Dzsinn, Egységív, Érintő, Fiú (Forrás, Fej), Generátor (Görbe, Genezis), Gyermek, Hun, Isten, Íge, Jobb, Káosz, Látomás, Lyuk, Másolódás, Növény, Nyúlás, Okos, Ódon, Önálló, Ős, Pillanat, Remek, Sebesség, Szellem, Tetőpont, Tyúk, Utána, Újdonság, Üresség, Űr, Végtelen, Zengés, Zsongás.
De az új sorrendben, kis kiegészítésekkel, kötőszókkal és ragokkal már más a helyzet.: Az Atya Áramlása a Bindun Jobbra a Délkörön (van). A Pillanat Istene az Íge Lyuk Végtelenjébe Másolja a Növényt. A Dzsinn Szellem Zsongása Fiúi (Forrás) Sebességet Generál. Látomás a Hun Káoszában Leledző Egységív Érintője. A Gyermek Nyúlása Után Újdonság a Tyúk Üressége. Az
A szöveg üzenete olyan sokat mondó, hogy nem kívánjuk külön elemezni. A lényeg, hogy így sokkal könnyebben tanítható lesz az új ÁBJ az iskolákban. Az érdekesség kedvéért megemlítjük még, hogy ezzel a logikai rendszerrel a magyar nyelv szavainak jó része elemezhető (pl.: jó = Jobbos Ódon). Akinek kedve van, lásson hozzá. Izgalmas megoldásokat fog találni.
7. NYELVTANI SZABÁLYOK
A régi hun nyelv nyelvtani szabályai főként abban térnek el a mai magyarétól, hogy nem három, hanem kilenc igeidőt használnak benne (egyszerű múlt, jelen, jövő, folyamatos múlt, jelen, jövő és befejezett múlt, jelen, jövő). Erről külön volt már szó korábban (A létigék ezoterikus jelentése a hun-magyar nyelvben, 2004), ezért nem részletezzük újra.
A fő szabály, hogy mindent úgy írunk, ahogy ejtünk, kivéve néhány szót, amire most nem térünk ki. A latin ABC-ben található y helyett i-t írunk, a w helyett v-t, a q helyett kú-t, az x helyett ksz-t. A szavak egybe vagy külön írásának szabályai nem változnak.
Kiegészítés: Miután megalkottuk az ÁBJ-t, elkezdtük használni (egyelőre csak kézírásként) és hamar kiderült, hogy az írás sebességének gyorsítására célszerű a kettős betűket összevonni egyetlen karakterbe. Az így kialakított ligatúrák (ikerbetűk) jól felismerhetők és kevesebb vonal meghúzásával ábrázolhatók papíron. Az alábbi képen a ikerbetűk felsorolása látható, amik használata tetszőleges.
8. ÖSSZEFOGLALÁS
Természetesen a 2. fejezetben felsorolt elvárások nem minden esetben egyeztethetők össze zökkenőmentesen a betűk kialakításánál, de lehet közelítően optimális megoldást találni. Pontosan ezért vettünk át a latin és régi hun ABC-ből 27 betűt (az egész 67,5%-át), mert minden szempontból megfeleltek az igényeinknek.
Végezetül egy kis számmisztika a betűfajták összetételének arányairól.:
Latin betűk: 10/40=0.25
Új betűk: 13/40=0.325
Hun betűk: 17/40=0.425
Törtszámokkal kifejezve:
10/40=1/4=3/12
13/40=1/3=4/12
17/40=5/12
Az arányok tehát: 3:4:5, ami érdekes módon a Pitagorasz háromszög oldalainak arányát adja. Erről a háromszögről pedig tudjuk, hogy a belsejébe egység sugarú kört lehet szerkeszteni, a legkisebb csúcsszöge pedig pontosan a Fiú (Forrás) Teremtési szöge: 36 fok 52 perc!
Amennyiben (egyszer, valamikor) bevezetésre kerül az itt felvázolt új betűkészlet, egy jól használható és könnyen megtanulható írás fogja szolgálni az emberi kultúrát és őrizni távoli utódaink számára az egyetemes tudást. Persze ez nem fog gyorsan bekövetkezni, mivel a megszokás és a konzervativizmus nagy úr.
Végezetül egy kérés: Ha megtetszett a teremtés ÁBJ-je és értesz a számítógépeken használt különféle fontkészletek előállításához, nyugodtan megcsinálhatod és használhatod, terjesztheted őket (creative commons 2.5 licenc alatt). Csupán arra kérünk, hogy küldj belőle a lapgazdának, hogy mi is használhassuk a fontokat (és szólhassunk, ha hibát találunk benne). Köszönjük!
forrás:Eseményhorizont (A 2005. ÉV ÍRÁSAI)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése